| Linkek
|
BODROGZUG TÁJVÉDELMI KÖRZET Bodrogkeresztúrt rendkívül értékes és változatos természeti környezet veszi körül. Külön értéket képvisel ezen belül a Bodrogzug és a Kopasz-hegy - annak is növényzetében változatlan csúcs körüli része -, amik együttesen alkotják az 1986-ban létrejött, mintegy 4500 hektáron elterülő Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzetet. E régiek által tündérekkel, illetve boszorkányokkal benépesített mesébe illő táj tudniillik kígyóknak-békáknak, s a mondabeli varázsfőzetekhez ugyancsak nélkülözhetetlen sokféle növénycsodának biztosít otthont. Kárpáti és mediterrán elemeket ötvöző flórája, ehhez igazodó rovarvilága, keresztes viperától a mocsári békáig terjedő hüllő- és kétéltűfaunája mellett ráadásul madárvilága is páratlan, amit méltán igazol, hogy a Nemzetközi Jelentőségű Madár élőhelyeket összesítő Ramsari Egyezménybe is bekerült. A Tisza és a Bodrog egyesülése fölött rejtőző terület morotvatavai, láp- és mocsárrétjei, a bokorfüzesek, valamint a folyó menti galériaerdők ugyanis a fészkelő és átvonuló madarak számára paradicsomi állapotokat teremtenek. E Vadvíz ország ugyanakkor a Tisza utolsó természetes ártere, tavasszal és ősszel teljes egészében víz alá kerülő öntésterülete is. Amikor viszont nem tengert játszik a két folyó által bekerített tündéri táj, az abban megcsillanó kisebb tavak, holtágak felszínét fehér tündérrózsák, sárgavirágú vízitökök és kolokánok borítják. A folyók szélén sulyom, nyílfű és rucaöröm is megfigyelhető, a csatornák partját pedig mocsári nefelejcs és nádi boglárka tarkítja. Az ártereken legalább ilyen színes virágszőnyeg pompázik. Legillatosabbak a fehér virágú borkóró és a piros virágú mogyorós lednek. Tavasszal a sárga nőszirom virágzása a leglátványosabb, ősszel a kornistárnicsé. Erdősültebb területeken a nyári tőzikék bontják sokfelé harang alakú virágaikat - amiket szokás összetéveszteni a gyöngyvirággal -, míg augusztus végétől a margaréta vadon élő rokona, a Tisza-parti margitvirág tűnik fel lépten-nyomon. Rezervátumunk rovarvilága elsősorban ritka lepkefajokban bővelkedik. A hazában összesen ha három helyen él a fóti boglárka - amit latin neve után ma már inkább zefír vagy plebejus boglárkaként emlegetünk, s ami nálunk kizárólag a gyapjas csűdfű nedveit szívogatja. A hegy kivételes csodája a szűznemzéssel szaporodó fűrészlábú szöcske is, ami vagy húszszor nagyobb, mint távoli rokonsága, a Bodrogzugot nyaranta milliós tömegben ellepő, egykor rettegett egyiptomi sáska. Hogy ne tudjon túlszaporodni arról tövisszúró gébicsek és karvalyposzáták gondoskodnak, de ínséges időszakban a kócsagok, gémek és fekete gólyák is besegítenek tizedelésébe. Mint említettük fentebb, hüllők és kétéltűek is nagy számban élnek eme vízlepte, tocsogós tájban, ezért a békászó sas, rétisas és a kígyászölyv is gyakran vadászgat errefelé. A rendszeres tavaszi árvizek miatt a Bodrogzug emlősfaunájából csak a vadmacska és a hermelin emelhető ki, a Kopaszon ellenben a nyest és nyuszt, az őz és vaddisznó is jól érzi magát. Sőt, mutatóba egy-egy szarvas is átvált a Zemplénből. Talajon fészkelő madárfajaink közül a hegyláb és az ártér fokozottan védett ritkaságát, a harist kell feltétlenül kiemelnünk, melynek reszelő hangja mindenfelé hallható a májusi estéken. A vízhez kötődő fészkelő fajok közül a kormoránok és a récefajok a legjellemzőbbek, köztük a fokozottan védett cigányréce. A cigányréce és a kárókatona főleg halakkal táplálkozik, a többi vízi szárnyas beéri bármi mással is. Előbbiek nagyszámú jelenléte igazolja a horgászok megalapozott reményeit, amiket számtalan horogra akadó halféleség igazol be. A harcsa, a ponty itthoni változata, a compó, vagy a régiek kedvelt eledele, a réti csík itt még egyáltalán nem számít ritkaságnak. S bizony varsázó öreg halásszal is gyakran összehozhatja a sors a vizeken bolyongó turistát. Summa, summárum, a természet kedvelői még sok-sok érdekességet fedezhetnek fel eme tündérek és boszorkányok által már elhagyott, de fajokban rendkívül gazdag vidéken. Persze, csak ha figyelő szemekkel, féltő gondoskodással próbálják megismerni e magát nem mindenkinek felfedő, szúnyog- és csalánhadseregtől védett tündéri tájékot. |
