| Linkek
|
A 2008-AS ÉVJÁRATRÓL MÁSKÉPP... Előrebocsátom: egyszerű borissza ember vagyok, akit hozzáértéssel senki meg nem gyanúsíthat. Következésképp, csak számba veszem a föld és ég szerelmének szülöttét, szépséges sóhajtását - még véletlenül sem köpöm ki azt onnan! -, s miközben elnyelem eme delejes elegyet, hagyom, hogy hasson rám. Testemre, lelkemre. Élveteg emberként, egyben érző lényként mi mást is tehetnék: minden felhajtástól mentesen felhajtom a pohár tartalmát, és főhajtással adózom a születő élmény megteremtőinek... Most azonban mégiscsak másra vállalkoznék. Miközben számba veszem, s ott megforgatom, számba is veszem az érzést, ami feltör ezekből a kortyokból. Mintegy a bor hatása alatt, megemlékezek az engem ért hatásról. Kövessen hát ebben a mozdulatlan utazásban, aki csak akar, bír és mer. S még annyi, már szinte szabadkozásként: Benéék borai szerintem megérdemlik messzemenőkig a laboratóriumi analízistől eltérő, költészettel határos megközelítést. Ami egyszerre sótlan és besózott világunkban, jól tudom, maga a megbotránkoztatás. De ha máshonnan nézzük: a kellő alátámasztás! Mert tudom, mi több, érzem azt is, ha Petőfi ihatta volna a bort - s a sok ifjúkori gyaloglástól nem lesz gyomorbajos - valahogy így adta volna ki magából a rá ható varázst. Az olvasónak hasonlatos szép érzéseket és nagy találkozásokat kívánva belekezd a világ talán legszebb tortúrájába (bortúrájába?): Técsi Zoltán (mint e borok földije és a tokaji elfogult, sőt, elragadtatott híve) Tokaji János-áldás 2008 A munka és a föld verejtékes íze. Hogy a jól végzett munkáé, vagy a megspórolté, hogy a kifogyhatatlan gazdagságú földé, vagy a silánynál is gyengébbé, az Tokaj esetében talán nem lehet kérdés. Azért azt is el kell mondani: ezzel a borral meg kell küzdeni, mint a földdel. Nem bizalmába férkőzni, pláne nem behódolni neki, inkább kivívni tiszteletét. Vagy egyszerűen csak: beszélgetni vele, figyelni rá. Ízlelgetni, s hagyni, hogy meggyőzzön igazáról. Mert, mint tudjuk, borban az igazság... És ha ezt a bort isszuk, az ókori bölcsesség tényleg nem tűnik túlzásnak. E sorok írója mindenesetre magához tért, miközben megrészegült, magyarán, egyre tisztábban látott, minél többet ivott ezen baráti italból. Ami se nem fűszeres, se nem kesernyés, se nem édes, se nem más. Mintha tényleg a földet iszogatnánk. Hisz túl azon, hogy a talaj termette a mi élvezetünk tárgyát, itt szó szerint is a munka gyümölcsének a levét isszuk. Kemény, izzadságos munka gyönyörűséges termésének a kierjedt cseppjeit. Ki kívánna ennél szebb beszélgetőtársat egy magába roskadó magányos éjszakához? Tokaji Félédes Sárga muskotály 2008 Ha az előbbi a föld íze volt, ez tipikusan virág íz. Noha nem szokásunk nekünk rózsaszirmokat reggelizni és liliomot legelészni - utóbbit már csak azért sem, mert kifejezetten mérgező -, de ha megkóstolnánk mégis őket, valami hasonlót érezhetnénk a szánkban. Itt vagyok kénytelen elsütni szeretett szójátékomat is, miszerint a félédes bor a feledés netovábbja. Úgyhogy, aki csak egyszerűen törölni szeretné magából a hétköznapok búját-baját, netalántán bárminemű csalódását, valóságelvonóként vegye igénybe bátran ezt a kedves (de nem behízelgő), rendes (de nem feddhetetlen) hegylevet. Csalódása méltó megtorlásaként: nem fog csalódni! Tiszavirág cuvée 2008 Ha már a virágevésnél tartunk: nyelt már valaki selymet? Megnyugtatok mindenkit, még magam sem, de ha szabadna az élményt elképzelni, hát én ilyennek képzelném. S ami még eszembe jut e borról: szárnyak suhogása, parányi életek kihunyása, ellobbanó gyertyaláng. Mert valamiként tényleg ezekre asszociálunk, miközben ízlelgetjük e nemes elegyet: a folyó habjaiból felszálló, majd ugyanoda visszatemetkező rovarok pusztulásig tartó násztáncára. De hogy ettől a halálra vált hangulattól megszabadítsam magunkat, elsütném gyorsan másik kedvenc élcemet, miszerint az abszolút pech nem más, mint amikor rossz napot fog ki a tiszavirág. Amihez csak annyit tennék hozzá: szerencsére mi emberek vagyunk, s ilyen alkalmakkor előhúzhatunk egy hasonlatos palackot, s vele a legszebb lélekgyógyítót. Tokaji Szemelt Furmint 2008 Elgondolkodott már valaki a szőlőszem szavunk szépségén? S ettől nem teljesen függetlenül, a szem nevű szervünk fontosságán? Mert látni és érezni, az már majdnem ugyanaz. A bor pedig - nem hiába, hogy szőlőszemek sokaságából készült - ránk néz a pohár aljáról, talán még kacsint is. Nem hamiskásan, pajzánul, inkább csak cinkosan. Vagy barátilag, atyásan. E kortyokba én inkább ez utóbbiakat érzem bele, és visszakacsintok. Intelemként pedig csak annyit: ha nem vigyázunk, szemmel verés és megbabonázás áldozataivá válhatunk. Magyarán: mértékkel! Késői szüretelésű Zéta 2008 Nem azért, mert tipikusan női bor, de ivásakor a szánkban és orrunkban valami hasonlót érezni, mint Szalóki Ági, Bognár Szilvia és Herczku Ágnes hangja hallatán. A virágnyílás és a hajnalhasadás ízét és illatát. A szívünk ettől rögtön kalapálni kezd és megtelik szerelemmel. A dolog mellékhatásaként gyakrabban is nézünk az égre, nagyokat sóhajtunk, és visszavágyunk túlfűtött ifjúkorunkba. Jobb esetben vissza is találunk képzeletben oda. Az elénk töltött bort élvezzük hát ki az utolsó cseppig, mint a felhőtlen és felelőtlen fiatalságot! Késői szüretelésű Kövérszőlő 2008 Kellemes kesernye. Ez árad szét szánkban és ereinkben, ha e régi fajta levét isszuk. De nem föld-ízt kell itt elképzelni, mint fentebb emlegettük, inkább valami ásványos teljességet, érdességgel vegyes édességet. Azt a fajta keveredést, mint amikor a kenyér íze összeolvad bennünk a boréval. Igen, jó helyen kapizsgálnak: egy kortyban az egész úrvacsora, mint a legszebb, legszentebb áldozás! Tokaji félszáraz Zéta 2008 Noha mégiscsak egy száraz bor, én direkte ezt tartogattam a végére, mint a magam meglepetés-borát. Mert bizonyára Benéék is annak szánják - túl a maguk meglepetésén, hogy ilyen izgalmas íz született egynémely hordóban. Mivel a kísérletezés és tapogatózás tartományában jött létre, gyanítom, a véletlennek is sok köze van szépséges szülöttükhöz, amit hívhatunk felőlem isteni gondviselésnek, avagy csodának is. Mert túl azon, hogy Király Ferenc lassan félszáz éves fajtáját nem igazán szokás száraz borként szervírozni, itt a karakter is egészen eltér az "elvárttól". Hiába hát, hogy a zétát amolyan folyékony süteményként, a legtermészetesebb édes borként tartjuk számon, itt egy kifejezetten tökös teremtménnyel állunk szemben. Mint amikor kislányt vár az egész család, s végül egy hetyke legényke jön a világra. Esetünkben mindjárt egy érett férfi. S még az, hogy oda a megszokás, s találgathatjuk, milyen nevet adjunk a gyereknek, szánkba visszakívánkozik menten, nyomban és üstöllést ez a fűszeres, virágos, ugyanakkor tüzes íz. Igen, énszerintem a tűz és a tavasz lángolása egyesül ebben a nevesincs nedűben, s így lesz a vágyak és rejtelmek bora. Feri bátyánk bizonyára ki is húzza magát a mennyek országában, s elégedetten dől neki valami arra közlekedő felhőnek! |
