| Linkek
|
BODROGKERESZTÚRI MESÉK ÉS MONDÁK Bodrogkeresztúr meséinek és mondáinak lejegyzésével Dobos Ilona foglalkozott 1960-ban. E népköltészeti anyag legjavát a szociális otthonban gyűjtötte, ahol egy rendkívül eredeti, kárpát-ukrán származású mesemondó, Eördögh Ferenc is élt. Jóbeszédű, vicces, tréfás embernek tartották, aki amellett jószívű és segítőkész is volt. Folyékonyan tudott olvasni és meséibe annyi humort csempészett, hogy a legborulátóbb embert is megnevettette. Ötödikes korában súlyos beteg lett és lebénult. Bénasága miatt az éjjeliőri poszt volt a legmagasabb, amit betöltött. De ennél sokkal nagyobb fájdalmat okozott neki, hogy család nélkül élte le életét, soha nem házasodott meg. Két világháborút szenvedett, éhezett végig. Nyomorúságos, földhöz ragadt élet adatott neki, e mesékben mégis meglelte örömét. Mesemondó emberként pedig szeretet és emberség övezte. Zemplén megye jellegzetessége, hogy olyan hiedelemmondák kerültek itt feljegyzésre, amelyek a magyar népi hitvilág legarchaikusabb rétegét képviselik. A samanizmus maradványait őrző táltos-hagyomány ezen a vidéken kereszteződött a garabonciás diákhoz fűződő mondakörrel. A népköltészeti alkotások (mese, monda, ballada) három főbb téma köré csoportosíthatók: a vámpír vagy nora, a lenore és az ördögszerető történetei. Mindez a helyi népköltészet komplexitását bizonyítja: azonos képzetek, hiedelmek különböző formában történő megjelenítése figyelhető meg. Érdekes, hogy míg a mesékben mindig boldog vég alakul ki, a hiedelemmondákban semmi sem fordul jóra. Vámpírok és Norák A halottakhoz fűződő hiedelmeken belül a vérszopó és nora alakját minden bizonnyal a szláv népektől vettük át. A néphit szerint ők volnának az emberi alakban visszatérő halottak. Legjellemzőbb tulajdonságuk, hogy kikelve sírjukból éjfélkor ellátogatnak az élőkhöz, és az útjukba akadó járókelőknek vagy családtagjaiknak kiszívják a vérét. Máskor dögvészt és rontást hoznak. A szokásokban és a mondákban egyaránt nagy hangsúlyt kap a vámpírok elleni védekezés, aminek menetét filmekből, innen-onnan mindenki ismerheti. Lenore A középkorban Európa-szerte ismert ballada volt. Mese és monda formában elsősorban Észak- és Kelet-Európában terjedt el, maradt fenn. A nemzetközi és a magyar hiedelemmonda-katalógus egyaránt számon tartja. A mese, monda és ballada alapjául egyaránt az a monda szolgált, amely a szláv népek körében alakult ki a 6-7. század folyamán, ami a vándor énekesek révén jutott el hozzánk is. A történet lényege: a halott szerető megjelenik, mert kedvese visszasírja. Az, hogy a halottat nem szabad visszasírni, a közhitben általánosan elterjedt volt. Íme a Dobos Ilona gyűjtésében szereplő változat:
- Kedvesem, jössz-e velem? A lány mindjárt szedte a holmiját a hátára, és ment a férfi mellett. Nem vette fel a lóra, csak ment mellette. Mindig a temető fele vitte, és borzasztóan kezdett már félni a lány. A férfi mondta: - Jaj, de szépen süt a hold. Egy eleven, meg egy holt. Nem félsz, kedvesem? A lány mindig azt mondta neki: - Dehogy félek! Hogy félnék, mikor veled vagyok. Közbe nagyon félt. Majd beértek a temetőbe. A lány meglátta, hogy nyitva van egy sír. A férfi be akarta rántani a sírba, és aztán ő a batyuját dobta. És mikor meg ő a batyujával kínlódott, hogy bedobja a sírba, addig ő elszaladt. És mikor ő szaladt, egy olyan házba tért be, ahol szintén egy halott feküdt az asztalon. És ő elbújt a sutba. Nem mert onnan előjönni. A férfi meg bekiáltott: - Nyisd ki hótt a hóttnak, Megesszük az elevent! Az illető, aki el volt bújva, látta, hogy kitette a koporsóból a lábát a halott. Először kitette az egyik lábát, utána a másikat. Aztán a két kezét. És aztán felült, lelépett a fődre, és elindult az ajtó felé. Aztán elkukorékolta magát a kakas, és azt mondja, hogy kulimáznak vált mind a kettő, és így a lány megszabadult... hogy nem ették meg a halottak. Ennek a mesének is a vámpírizmus az alapja. Egy lánynak a fonóban nincs szeretője, azt kívánja, legyen neki is párja, felőle lehet akár az ördög is. Ezt meghallván, legény alakjában az ördög ül melléje, a lány észreveszi, hogy lólába van. A "tudományos asszony" tanácsára gombolyagot rejt a legény zsebébe, azt követve tudja meg, hogy szeretője a temetőben lakik, és holtakat eszik. A lány kerüli a legényt, aki bosszút áll. Meghal apja, anyja, testvére, végül ő maga is. Álutakon temetik el őket. A lány sírján virág nő, amelyet egy királyfi hazavisz. A virág lánnyá változik, a királyfi feleségül veszi. A hiedelemmondák, vagy más szóval babonás történetek között nagy jelentőséggel bírnak a házi szellemekről szólók (csirkelidérc, házikígyó), amelyek szintén szláv forrásból erednek. A házikígyó természetfeletti erővel rendelkező mítikus állat, Eurázsiában rendkívül elterjedt. A házikígyó a ház szelleme, a ház gazdájának, gazdaasszonyának, vagy leggyakrabban a házban élő kisgyermeknek az alteregója, amelyet nem szabad megölni, mert ez esetben meghal a gazdája is. A csirkelidérc legjellemzőbb tulajdonsága ezen a tájon, hogy munkájával vagyont szerez gazdájának, de örökké dolgoztatni kell. Mit-mitkének is nevezik, mert ezekkel a hangokkal unszolja szüretelő gazdáját. Csak úgy lehet tőle megszabadulni, ha olyan feladattal bízzák meg, amelybe belepusztul. A teljesíthetetlen feladatok között szerepel, amivel a rosszcsont csirkét megbízzák, hogy a Tokaji-hegyet elhordja.
|
